Pénteki menü:

Jókai bableves, mert a sonkalé megunta a fagyon, és rakott káposzta, mert akkora csülköt vettem, hogy kilógott a levesből. A Jókai bableves, oly annyira a bablevesek királya, miként Jókai Mór, a magyar romantikaé. Kicsit hosszas az elkészítése, de a végeredmény magáért beszél. Jókai szerint néhány disznóköröm is dukál bele, de én csak csülökből készítem. Szóval megfőzöm a csülköt paszullyal (előző este beáztatni!), majd mikor már majdnem készen van, főzök bele hagymát, murkot, zellert, fokhagymát és kolbászkarikákat (füstölt). Végül megy bele a galuska, tejföl és hogy én is hozzájáruljak a recepthez, teszek bele tárkonyt. Ma történetesen a fokhagyma helyett medvehagymát tettem, mert bármily hihetetlen, Gyergyóban is kibújt! Van, aki rántással is gazdagítja, de szerintem, ezt nyugodtan elhagyhatjuk, úgysem egészséges, a kanál meg így is megáll benne.És végül:"... Igazi honfiak és honleányok csípős paprikát is áztatnak beléje!"Az utolsó savanyúkáposzta a hordóból! Számára ez már aggastyánkor, ezért összedobtam belőle egy jó kis rakott káposztát. Lerételtem rizssel és felkockázott csülökkel, összekevertem a tejfölt sóval, borssal és pirospaprikával, nyakon öntöttem a káposztát, és már mehetett is a sütőbe, míg szép pirosra nem pirult a teteje. Hoppá, majdnem elfelejtettem, azért nem időzik túl sok ideig a sütőben a rakott káposztám, mert a káposztát is, és a rizst is elfőzöm. Ugyanis jártam már úgy, hogy az elkészült eledelem rizsszemeivel nyugodtan fel lehetett volna tölteni egy sörétes puskát.