Csütörtöki menü:

Sóskaleves, rebarbarával, mert nő a kertben, mert finom, és mert egészséges. Még eléggé fiatalkák és zsengék, ezért összeadtam őket a fazékban, hátha kisül belőlük egy leves. Ki nem sült végül, de megfőtt! Kapott felvert tojást, eresztéket, sót, borsot és cukrot. Friss és selymes lett, miként egy tavaszi szellő! Közben odadobtam néhány krumplit, főni, mert halat sütök, és a sült hal, krumplisalátával az igazi. Lazacpatkó, hátha szerencsét hoz a mai napra! Főleg annak, aki a tányérjában megtalálja, mert én sajnos nem leltem, hanem vettem. A halárakat szemlélve, mindig elgondolkodom, jó lenne egy beszállító halszállító. Készítettem egy kis fokhagymaszószt (muzsdéjt) is, melyet román testvéreinktől tanultunk el, a sok évszázados együttélés során, és hálásak is vagyunk érte (és a miccsért)! Persze, hogy milyen illat van, reggel, egy bukaresti buszon, arról tudnék mesélni, de nem teszem, mert csak az értheti, aki szívta is. Szóval: 1 fej fokhagymát átpréselek, hozzáadok sót, majd az olajat először cseppenként, majd vékony sugárban adagolva hozzákeverem, mintha majonéz készítenék. Egy kevés joghurttal ízesítem. Még a szívemet is beletettem. Vagy szív alakú szószt tettem? A tányérra.